Egyszer volt, hol nem volt....na jó nem volt az olyan rég kb. 10 évvel ezelőtt, mikor szépen kiléptem a Főiskola kapuján diplomával a kezemben. Még nem tudtam, hogy magamra utalva a gyakorlatban milyen lesz gyerekekkel foglalkozni, nevelgetni a mindennapokban. Az évek során sok tapasztalatra tettem szert, több gyerek típussal, személyiséggel találkoztam összesen 3 Óvodában különböző városban. 

Az észrevételeim alapján minden évben változnak az emberek, a gyerekek összetétele és a szülők hozzáállása a dolgokhoz és főleg a neveléshez. A felgyorsult világban már nem olyan egyszerű figyelmet követelni és lekötni a gyerek érdeklődését, ha már 3 évesen a kezükbe adjuk az okos telefont vagy a tablet -et stb...

Az Óvodákban más rendszer működik, mint otthon sajnos. Ritka ha otthon is ugyanazt éli meg a gyerek, mint a csoportban, értem én az állandóságot a szokás és szabály rendszert, ami egy kisgyereknek nagyon fontos. Az állandóság az biztonságot és megnyugvást jelent, a gyerek tudja mikor mi következik és ettől kiegyensúlyozottabb lesz. A nem megfelelő tv használat; gondolok én a durva nem gyereknek való filmekre vagy az mobilon játszó lövöldözős játékokra, ami később agressziót, nyugtalanságot, magatartás zavarokat vagy idegrendszeri fejlődésben zavarhat. Ezekre úgy is iskola előtti évre teszünk látomást, amikor sok szülő szembesül azzal, hogy a gyereke még nem érett az iskolára... de ez egy másik téma. 

Szóval a nevelés elsősorban a családban kezdődik és az óvoda kiegészíti a gyerek tudását vagy megerősíti.

Fontos az ovi a kezdeti szocializációban, ahol sok kis társával együtt játszik, mozog, nevet, fejlődik és viselkedési mintákat követhet a kisgyerek. Életben tapasztalatokat gyűjt és ezt elsősorban a játékon keresztül éli meg.